Szenttamás Esztergom városrésze, 1895 előtt önálló nagyközség, utána Esztergom II. kerülete lett. Nevét Becket Tamás, canterbury-i érsekről kapta, akivel Bánfi Lukács esztergomi érsek az 1150-es években Párizsban együtt tanult.
Története[]
A régi Esztergomtól (vagy Királyi várostól) északra fekszik.
A Szent Tamás-hegy lábánál termálforrások által táplált melegvizű tó volt. Az itt fakadó meleg forrásokra Antiochiai Anna királyné alapította meg az ország első közfürdőjét. A fürdőt IV. Béla király a johannitáknak adományozta 1238-ban, akik mellette templomot és ispotályt építettek. Amikor a törökök Esztergom várát ostromolták, a Szent Tamás hegyről lőtték a várat, mivel ez egy magas a Várheggyel. Éppen ezért a hegyet többször is tervezték elhordani. Hajdan itt prépostság állt, mely utóbb az érseki káptalanba olvadt, és épületeit a törökök erősségnek alakították át. Uralmuk idején a törökök és rácok lakták. A törökök kiűzése után elnéptelenedett, és csak a bazilika építésekor települt be kézművesekkel és mesteremberekkel.
1840-ben lecsapolták a Hévíz-tavat, a forrásokat kiboltozták, vizüket vezetékesen csatlakoztatták a vízimalomhoz. A Hévíz-tó helyén 1600 vörösfenyő cölöpre épült a vidék első szállója, a klasszicista Fürdő Szálló, amiben többek között Kossuth Lajos és Széchenyi István is megszállt. A hotel helyén régen keserűvízforrások folytak, mára azonban ezek nem láthatóak. A Szent Tamás-hegyen található a kálvária, ami nem a hagyományos tizennégy stációból áll, hanem különböző koroban készült domberművekből és szobrokból.
1840-ig nem működött iskola a településen. A helyieknek a szomszédos települések iskoláiba kellett beiratkozniuk. Iskolát akkor alapítottak, amikor Rosenbach Jakab Vince főegyházmegyei pap vagyonát egy felállítandó népiskolára hagyta. Kezdetben egy teremben folyt az oktatás. 1865-től a lányok oktatása az irgalmas nővérek vízivárosi épületébe került. 1893-ban bővítették az épületet egy második tanteremmel. 1891-ben 278 háza és 2544 magyar lakosa volt a településnek. A városháza a jelenlegi megyei levéltár főépületében működött a mai Vörösmarty, akkori nevén városház utcában.[1] A hegy déli oldalán – Várnay Dezső, az esztergomi vár feltárásának egyik műszaki irányítójának tervei alapján – 1938-ban készült el az úgynevezett Szent István lépcső, hogy a városrész ebből az irányból is jól megközelíthető legyen. Ez a hatalmas szerpentinlépcső ma is meghatározza a belváros látképét.
Látnivalók[]
- A kálvária és a kápolna
- A hegy lábánál áll az esztergomi zsinagóga
- A hegy déli oldalán lévő Szent István lépcsőnek nevezett szerpentin díszkivilágítása 2006-ban valósult meg negyven millió forintból.
- A lépcsőt Antal Károly 1938-ban készült, Szent István megkoronázását ábrázoló hatalmas domborműve díszíti.
Források[]
- ↑ Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700-1990